Ha hazudunk valamiért egy ismerősnek, rosszul érezzük magunkat, hiszen megtanultuk gyerekként már, hogy “hazudni bűn”. Ezért az átlagember igyekszik kerülni a hazugságokat. De mi a helyzet az önmagunknak való hazudozással? Nos, ez ugye más helyzet. Magunkkal szemben már nem vagyunk annyira következetesek. Pedig milyen hasznos lenne…
Előző cikkemben már említettem az emberi agy- engem teljesen lenyűgöző- “praktikus” működését. Azaz sémákkal dolgozik, kiegészít.
Mi történik, ha önmagunknak hazudunk? Megfogadjuk (megígérjük magunknak), hogy holnaptól ezt vagy azt másként csinálunk. Aztán csak eljön az a fránya holnap, ideje a nemszeretem cselekvésnek. Ilyenkor elkezdünk kifogásokat keresni, megmagyarázni, hogy miért is KELL megszegnem a magamnak tett ígéretemet.
Mondok példákat: olvasd tovább!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: